Két órán át dülöngéltem az előtérben. Itt még nálam is
részegebbek vannak. De mindenki csöndben, csak zacskók
zörögnek. A sorrend is csak úgy magától megy, néma
szembenézések irányítják.
Végre bejutok egy kis angyalhoz. Mire feleszmélek,
egész életemet kikérdezi. Csak nézek bambán. Nyugdíjra
hajtok, csak jár valami huszonöt év után. Mondom, nem
bírom az ácsorgást, visszajárást. Jó, találkozzunk máskor,
máshol.
Három hónap alatt vagy tízszer találkoztunk, addig üldözött
telefonon, míg meg nem beszéltünk egy időpontot.
Én meg elmentem. Az egész ügymenetben semmi fennakadás
nem volt.
És tessék, nyugdíjas vagyok, hetvenkétezer forint, hat
hónapra visszamenőleg!
Hurrá, ihatunk!