Kisszínesek

Előttem ül, úgy látom, unja már nagyon. Fészkelődik, ásít, átsandít a szomszéd íróasztalhoz, belehallgat az ott folyó párbeszédbe, mert az a másik hajléktalan, és a vele foglalkozó szociális érdekesebbnek bizonyul, mint ami nálam történik. Mert én csak írok-írok már vagy fél órája, néha kérdezek valamit, de a kérdésemre többnyire vállvonogatás a válasz, mintha azt mondaná: csináld, ha nincs jobb dolgod. Végre kiizzadom a fellebbezést, felolvasom, mielőtt aláíratnám, de erre se nagyon figyel. Aztán eltelik egy hónap, szokásos csütörtöki ügyelet, hívom a következő ügyfelet, látom, az emberem az. Be nem jön, az ajtóban megáll, kezében tábla csoki: Ezt magának hoztam. Elfogadták a fellebbezést, megkaptam a nyugdíjat. Tudja, én azt az életben nem tudtam volna összehozni, amit akkor maga megírt. Jól csinálta.

-…mázli, hogy nem aludtam el…

-…mázli, hogy beérek kilenc előtt…

-…mázli, hogy még van kávé…

-…mázli, hogy nálam van a bélyegzőm…

-…mázli, hogy tollat is hoztam…

-…mázli, hogy fog is….

-…mázli, hogy csak ötvenen vannak a váróban…

-…mázli, hogy magunkat is beleszámoltam…

-…mázli, hogy B.J-nek csak a személyije hiányzik…

-…mázli, hogy K.A-nak csak a lakcímkártyája hiányzik…

-…mázli, hogy J.M-nek csak a személyije, lakcímkártyája, adóigazolványa, tb-kártyája, hajléktalan igazolványa, anyakönyvi kivonata, egészségügyi biztosítása hiányzik…

-…mázli, hogy J.M még él egyáltalán…

-…mázli, hogy G.Pné megkapta házassági anyakönyvi kivonatát…

-…mázli, hogy egy éven belül…

-…mázli, hogy F.I. pszichiátere diszgráfiás…

-…mázli, hogy a receptet az asszisztense írta…

-…mázli, hogy én nem vagyok cserébe diszlexiás…

-…mázli, hogy tudok úgy csinálni, mintha nem lennék az…

-…mázli, hogy fogy az idő, zárásig…

-…mázli, hogy csak negyven új kartont vettem fel…

-…mázli, hogy ebből csak ötöt fölöslegesen…

-…mázli, hogy ma még zsíros kenyeret is osztok…

-…mázli, hogy két önkéntes is itt van a nyolcból…

-…mázli, hogy elég a kenyér…

-…mázli, hogy elég a zsír…

-…mázli, hogy lila a hagyma (ha zöld lenne, nem vállalnám. Újpest forever)…

-…mázli, hogy látszik, nem dolgoztunk feleslegesen…

-…mázli, hogy hat óra

-…mázli, hogy nem utoljára vagyok szerencsés.

Átmeneti szálló: Egy másik átmeneti szállóra való beköltözésig igénybe vehető hajléktalanszálló

Fapad: Vaságy műbőrpriccsel

Hajléktalan igazolvány: Ingyenes BKV-bérlet

Lábadozó: Intézmény azok számára, akik már otthonukba bocsáthatók, de még nem ut-caképesek

Melegedő: Ahol a nyári kánikulában meleg teát és zsíros kenyeret osztanak

Otthonába bocsátható: Kórházból az utcára kirakható beteg

Szociális munkás: Alulfizetett diplomás, aki szereti az embereket…

Szociális segély: Társadalmi lelkifurdalást enyhítő lét¬minimum-töredék

Tüdőszűrő-igazolás: Az ellátórendszerbe való bejutást szűrő papírlap

Utcaképes: Akit senki nem fogad be

Joghurtot, elfogadják? Jó visszük. Osszátok ki, de még ma, holnap lejár a szavatossága. A hűtőben sincs hely. 1000 darabnak? Tejföl is jön? Jöhet. Megy a zsíros kenyérhez. Nincs elég kanalunk, maszatolni fognak. A köntös, a törölköző fogyóeszköz, elkopik a mosásban, na meg néhány eltűnik néha-néha. Mosóporból szintén sok fogy, de azt nemigen osztogatják. Mármint ingyen, adományban. Csészék? Rosszul ragasztották rá a címkéket? Nem baj, hozzák. Eltörnek, elfogynak idővel. Tusfürdő, borotvahab. Hogy megszűnik a bolt, és sok van raktáron? Jöhet. Fél éve ugyan lejárt, de talán még nem okoz allergiát! Ruhaadomány? Bármikor elfogadjuk. Sapka, sál, zokni, nadrág mindig kelendő. Hozza csak nénikém! Hogy három zsáknyi? Nem baj, hamar elkapkodják. Csak a nyakkendők maradnak meg. Az miért nem kell senkinek? Könyvek? Van még egy üres polc, talán oda. Majd kikölcsönzik. Aztán nem hozzák vissza. Mégis olvasnak? Új irodabútor, kedvező áron, meggondoljuk. Aztán egy napig öten szereljük. De szép! Edények, asztalterítők. Lehet. Sütni ugyan nem fogunk, de mégis, hátha. Plüssállatok, babaruhák. Néha anyuka is betéved. Nektek van cukrotok? Kapunk, jó, csak küldjünk 2 embert pakolni. Megegyeztünk. Karácsonykor szaloncukor. Az ugyancsak kapós, néha finom is. Csészék, poharak? Rendben.

Joghurt? Most sajtok? Jó lesz, kiosztjuk.

Ruhák, bútor? Jöhet.

Mosópor mindig kell.

Szappan, cukor, tea…

Kétféle szociális munkás létezik: aki szereti a mákos rétest; és aki nem. Én az előbbihez tartozom. Kétféle szociális munkás létezik: aki az utcán jövet-menet, munkába és haza igyekvén, vásárlás és utazás közben "közömbös" az utcaemberek iránt; és aki nem. Én az előbbihez tartozom. [Munkaidőben Velük és Értük vagyok, munkaidőn kívül nélkülük. Ezért nem adok pénzt a guberálónak, nem veszek újságot a flaszterárustól, stb…] December eleje van, mínuszokat jelez a hőmérő és kezem-lábam; mindenki didereg. Még nem kezdődött el a karácsonyi bevásárlási láz, még nem indult meg az adakozókedv sem.

Éhes lettem. Budapest forgalmas közlekedési csomópontján barátságos kis cukrászda hívogat. Nagy kirakat, azon keresztül látom a friss habos édességeket, érzem a kiáradó ínycsiklandó illatokat és melegséget. Bemegyek, rendelek egy üdítőt és egy mákos rétest. Az eladólány unottan odasétál a pulthoz. Figyelemmel kísérem ténykedését. Amint tányérra helyezi a süteményt, megpillantok egy öregembert odakint. Hajléktalan. Kívülről az üvegportálhoz támaszkodik az orrával - mintha így érezné a friss-meleg illatokat -; megpróbál előbbre csoszogni, ám az üveg útját állja. A lány visszaér elém. Kérek tőle még egy mákos rétest - ezúttal csomagolva. Száját biggyeszti, aztán hozza. Fizetek, kisietek az öreghez az ajtó közelébe.

- Tessék. A magáé, ha elfogadja.
- ??? - Mákos rétes.
- Honnan tudta, hogy ezt szeretem?
- Csak úgy. Gondoltam.
- Csillogó szemmel nyúl a kis papírzacskóért, s megszerzett zsákmányával távozik. Visszatérek a cukrászdába, megeszem a saját süteményemet. Nem esik jól. Talán ezt is oda kellett volna adnom?!

Kétféle ember létezik: aki szereti a mákos rétest; és aki nem…