Kisszínesek

János rendszeres látogatója volt intézményünknek. Mint kiderült semmilyen irattal, személyes okmánnyal sem rendelkezett. Szerettük volna számára megkérni az okmányokat, ehhez kértük, hogy töltsön ki, illetve írjon alá bizonyos papírokat. Ezt minden esetben azzal hárította el, hogy analfabéta. Nagy nehezen elértük, hogy az egyik okmánykikérő nyomtatványra írjon rá három darab ikszet.
Mindezzel párhuzamosan azt vettük észre, hogy János reggelenként elolvassa a napi bulvár folyóiratokat.
Ismét arra gondoltunk, hogy nem mindig a pénz hiánya okozza a bajt, ezért megkérdeztük a fenti kettősségről. Röviden csak így válaszolt:
- Azért hazudtam, hogy elhiggyék!

Mostanában hamar betelik a szállónk, amit ittas állapotú, ágyhoz már nem jutó embereink nehezen viselnek. Némelyek furcsa tettekre ragadtatják magukat, jelen esetben-a szálló megtámadására, ostromára. Emberünk is így tett, először szóban „gyere ki” felszólítással, (amit egy kis bicska elővillantásával próbált még érthetőbbé tenni), majd amikor látta, hogy ez nem vezet eredményre, akkor más eszközhöz nyúlt. A kint lévő kukákon pihent egy ötméteres fapalló, amivel verni kezdte az ablakot védő rácsunkat. Többször kértem, hogy hagyja abba ezt a tevékenységet, és ne zavarja a többiek nyugalmát. Kérésem süket fülekre talált, ezért becsuktam az ablakot. Ezzel le is tudtam a dolgot magamban, ezért ért váratlanul, amikor megpillantottam a pallót a rácson keresztül az ablakhoz, és felém közeledni. Egyszerűen kinyitottam az ablakot, félig behúztam a pallót az ebbe kapaszkodó emberrel egyetemben. Egyet-kettőt még ráztam a pallón, minek folytán elengedte harci eszközét, így egy váratlan mozdulattal behúzhattam az egészet. Az ostrom nem sikerült…Talán majd legközelebb.

A gyakornoklány megkérdezte, hogy szerintem, hogyan lesz valakiből hajléktalan?
Ekkor jött föl Tóth András, új lakónk, hogy a szokásos adatlapot felvegyük.
A gyakornok is jött, hogy lásson ilyet.
Az adatlap 15. pontja egy kérdés, -„hogyan vált hajléktalanná?”.

A választ tömörítem:
1988 asszony megcsalta, válás
1989 bányarobbanásban megégett
1990 gyerekei meghaltak, erősen inni kezdett
2005 agydaganatot diagnosztizáltak, hajléktalan lett
2007 epilepszia diagnosztizálva

A gyakornok megértett valamit.

A hatéves gyermekem egyik hajnalban rosszul érezte magát. Nehezen aludt el újra, reggel nem volt szívem felébreszteni, hogy oviba készüljünk. Jókedvűen ébredt, már kutya baja sem volt. Jó, akkor megyünk együtt dolgozni. Eljött velem, az irodában töltötte a napot, lefoglalta magát: rajzolgatott, zenét hallgatott, stb. Közben azért néha mászkált is, csicsergett, mindent érzékelt a körülötte zajló dolgokból. Elég mozgalmas napunk volt, sok ügyintézéssel, magas forgalommal, statisztikakészítéssel, sok adminisztrációval, nehezen kezelhető ügyfelekkel – volt köztük részeg is. Szóval volt minden. Munka után hazamentünk, végeztük a szokásos esti ténykedéseinket, nem került szóba a munkahely. Az esti fürdetésnél aztán leányom megszólalt.
-    Anya, én a társaimmal (gondolom az ovis barátok) alakítok egy csoportot.
-    Jó, és mit fog csinálni az a csoport? – kérdezem mit sem sejtve.
-    Hát segítünk azoknak, akiknek nincs hol aludniuk.
Hoppá. Óvodások. Nem majd, amikor felnőtt lesz, akkor esetleg, hanem most rögtön. Erre aztán nem tudtam mit válaszolni. Meglátjuk.

08.00 Andi kinyitja  a Kürt ajtaját, és betódul a tömeg fürdeni.
09.00 Kihúzzuk a fiókokat a Kürtben, és kinyitunk az irodát.
09.07 A Sass Lajos is megérkezik, ma csak 7 percet késett.
10.25 Elfogyott a 15 darab ruhajegy.
10.26 A k’va anyámat szidják azok, akik másfél órája ruhajegyre várnak, és az orruk előtt fogyott el.
11.00 Krisztián a Mádiban elkezdi kitölteni a 4. rokkant nyugdíj kérelmet, és még nem unja!
12.00 A Vajdás bácsik ebédje sárgaborsó főzelék főt marhahússal.
14.00 Erika megkérdezi, hogy bezárhatja-e a kaput. Viki azt mondja, hogy igen, Kepe Robi az mondja, hogy nem.
14.15 A Mádiban beszedik a személyi igazolványokat.
14.55 Ébresztőt és zárórát fújunk a Kürtben.
15.00 Zárna a Mádi, ha a váróban nem lennének még öten.
16.15 Még mindig csak egy önkéntes keni a Kürtben a zsíros kenyereket, Janka kezd idegeskedni.
17.00 Két önkéntessel megkenték a 12 kiló kenyeret, és kinyitja Janka a Zsírbár ajtaját.
17.15 Két éhes egymásnak esik a sorban állásnál. Janka szétválasztja őket, és az önkénteseket is megnyugtatja.
17.30 Jó esetben megérkeznek a Barossba a krízisautósok.
17.45 A Krízisautó önkéntese már biztos, hogy a Barossban van.
18.00 Beengedik a tömeget a Vajdába, három embernek még józanodnia kell a kapu előtti székeken.
18.05 Elindul a Krízisautó 5 zuglói és 4 belvárosi helyszínre.
19.30 A Vajdában mind a három ember kijózanodott, így ők is lemehetnek az ágyukhoz.
20.00 Van egy nyolcadik kerületi bejelentés, de a Práteresek nem veszik fel a telefont, így a Kürt utcásokat küldi a Diszpi a helyszínre.
20.30 Az utcások  negyedórája keresik az embert, de nem találják. Szidják a Prátereseket a Diszpit a bejelentőt és az egész világot.
21.30 Krízisautósok a Vajda zsilipbe visznek egy embert, és megeszik a maradék sárgaborsó főzeléket.
01.45 Béla hazaviszi a krízisautós kollégáját.
03.15 Diszpécser felveszi a csepeli Rendőrkapitányság bejelentését.
03.18 Béla elindul a kollégáját felvenni.
03.30 Csepeli Rendőrkapitányságnál beültetik a Krízisautóba a cipő nélküli átfagyott embert.
03.45 A Dózsás doki megkérdezi, hogy miért pont most hozták a beteget?
03.50 Rövid huza-vona után az átfagyott cipőnélküli marad a lábadozón, és hazamennek a Krízisautósok.
04.15 Cseng a Diszpi telefonja.
04.16 A Diszpi felveszi a bejelentést, úgy hogy nem is ébred fel.
04.17 Cseng a Béla telefonja.
04.30 A helyszínen van a Béla és a kollégája is, az Elődbe viszik a szerencsétlent.
04.45 Az Elődben kirakják, de reggel már nem emlékeznek az egészre, mert álmukban intézkedtek.
05.00 A Vajdából elmegy az első munkába induló lakó.
08.00 Andi kinyitja  a Kürt ajtaját, és betódul a tömeg fürdeni.
09.00 Kihúzzuk a fiókokat a Kürtben, és….

Április 15-én hagyományteremtő szándékkal először kerül sor a Köszönöm-díj átadására. Ezt a díjat a Menhely Alapítvány minden évben egy olyan civilnek kívánja átnyújtani, akinek valamely fedél nélkül élő embertársunk önzetlen segítséget köszönhet. Hiesz Péter magasra tette a mércét. Egy fagyos, téli vasárnap hajnalon egy otthontalan anya a hóban kényszerült megszülni gyermekét, aki egy helyi lakosban talált egyetlen segítségére, aki a siető babát a mentő kiérkezése előtt, telefonos irányítás mellett a világra segítette.

- Kérem mutatkozzon be, mondjon egy pár szót magáról!

- Egy 28 éve rokkantnyugdíjas ember vagyok, aki élete első munkahelyéről 7 év 180 nap munkaviszony után kényszerült nyugdíjba menni. Sok betegség volt előtte is, azóta is, de határozottan pozitív beállítottságú és optimista ember vagyok. Huszonévesen megházasodtam, azóta is együtt vagyunk feleségemmel, májusban lesz a 30 éves házassági évfordulónk. Nem sokkal a házasságkötésünk után megszületett az egy szem gyermekünk, a fiunk, aki hál’ Istennek nem küzd különösebb problémákkal, munkája is van és dolgozik. Feleségem sajnos munkanélküli, 3 éve tették az utcára, utána megpályáztuk az ápolási díjat. Alzheimer-kóros édesanyámat különben sem merjük otthon hagyni egyedül.

- Önnek mi volt a foglalkozása?

- Eredetileg TV-szerelő akartam lenni, mindig is a műszaki dolgok érdekeltek. Végül az ELTE meteorológiai képzésén vettem részt, és az Országos Meteorológiai Szolgálatnál meteorológiai műszerekkel foglalkoztam. Éppen ennek az utcán szülésnek a kapcsán megkeresett a volt munkahelyem is, sokan fejezték ki elismerésüket, és nagyon megható módon még egy kis anyagi segítséget is kaptam tőlük, teljesen váratlanul ért.

- Mesélje el, mi is történt pontosan, hogyan került a történetbe és az otthoniak mit szóltak hozzá?

- Hát nagyon meglepődtek, a feleségem volt otthon, amikor ez történt, ő átaludta az egészet. A legelső, amit tudni kell, hogy én azon a héten bevonultam a kórházba egy kivizsgálásra, kezelésre, de hétvégére hazakéredzkedtem, mert a beteg édesanyámmal lakunk, Alzheimer-kóros, sajnos, és Budapest olyan részén lakunk, ahol vezetékes gáz nincsen. Vegyes tüzelésű kazánnal fűtünk, ahhoz nem lehet annyi tüzelőt előkészíteni, fölhasítani a fát, hogy az heteken át kitartson, így a hétvégén meg akartam csinálni a következő adagot, és hétfőn visszamenni a kórházba. Általában korán kelő vagyok, a téli időszakban négy óra körül már fönt vagyok, egyszerűen nem tudok tovább aludni. Fölkeltem, fölhasítottam a fát, begyújtottam lent a kazánba, fölmentem a verandán és bekapcsoltam egy kicsit a TV-t.

- Téli vasárnap hajnal volt, tehát az egyetlen fénylő ablak az Önöké lehetett.

- Igen, így volt. Becsöngetett egy illető és kérdezte, van-e telefonom, mert gyorsan értesíteni kellene a mentőt. Én azért azt gondoltam, csak meggyőződnék róla, hogy kivel és mi is történt. Nevezhetjük bizalmatlanságnak, de fogtam a mobiltelefont, és elindultam föl a hegyen. Százötven méterrel feljebb ott volt a kanyarban az anyuka, de már korábban hallottam a kiabálást, és mire odaértem, már vonalban voltam a mentésirányítóval. Talán belemagyarázás, de így utólag azt mondom, már éreztem, hogy itt valami tényleg történt, és nem átverésről van szó.

- És ekkor meglátta, hogy egy szülési fájdalmakkal küzdő nő fekszik a földön. Mit gondolt?

- Mondtam a helyzetet a mentésirányító hölgynek, akinek azóta tudom a nevét is. Ő szintén nem csinált még ilyesmit, se én, se ő. Én továbbítottam az ő kérdéseit Julikának a tolófájásai közepette, hogy hányadik szülés, milyen szülései voltak, volt-e koraszülése…

- A baba koraszülött volt, igaz?

Előszó

1. A Hajléktalanok Etikai Kódexe (továbbiakban: Etikai Kódex) a hajléktalanok életét meghatározó etikai normákat tartalmazza.

2. A hajléktalan lét olyan szabadon választott életforma, amely a hajléktalan felelősségét meghatározó etikai elveken alapul.

3. A hajléktalan felelőssége a többi hajléktalannal, a szociális munkásokkal és az egyéb szakmák képviselőivel való együttműködésre terjed ki.

4. A hajléktalan felelősséget vállal a szociális munkások érdekeinek érvényesítésében.

A szociális munkás és a hajléktalan kapcsolata

5. A szociális munkás és a hajléktalan kapcsolata a kölcsönös bizalmon alapul.

6. A szociális munkások számára jutatott javakból a hajléktalan nem részesülhet.

A hajléktalan és a szociális szakma kapcsolata

7. A hajléktalan felelősséggel tartozik a segítő folyamatért, annak minőségéért.

8. A hajléktalan kötelessége, hogy folyamatosan nyomon kövesse a szociális szakma fejlődését és változását.

A hajléktalan társadalomhoz való viszonya

9. A hajléktalan a mindenkori kormányhoz lojális. Ezen elkötelezettségét nyíltan vállalja, s az országgyűlési választások alkalmával a számára külön kijelölt szavazókörben szavazatával ki is fejezi.

10. A hajléktalan önként vállalja, hogy csak a hajléktalanok számára fenntartott orvosi rendelőt és munkaügyi központot látogatja.

Alternative flash content

Requirements