Imádom, egyszerűen imádom azokat a jeleneteket a munkám során, amikor bejön egy nő, aki magán viseli az elmúlt évek minden nyomát, szomorú, megtört, aztán bejön egy férfi, aki szintúgy. Egymást nem ismerik de valamiért beszélgetni kezdenek (most épp a dobozvisszaváltó árfolyamáról), és mire megint rájuk nézek, egy igazi, finoman kacér, kipirult arcú NŐT látok, és egy hódítani kész, erős és magabiztos FÉRFIT.

Megint rájöttem, hogy az úr a pokolban is úr, a nő meg mindig NŐ.

ferfi es no kicsi menhely alapitvany all rights reserved

Alternative flash content

Requirements