Felkai Béla-díj

Emberség, bizalom, elhivatottság: otthontalan emberek elismerése a segítőiknek

Szakmai díj Felkai Béla emlékére

A Felkai Béla-díjat a Menhely Alapítvány 2012 decemberében elhunyt munkatársa, Felkai Béla emlékére alapította. A díj célja, hogy elismerje azokat a szociális segítőket, szociális munkásokat, utcai gondozókat, technikai munkatársakat, szociális asszisztenseket vagy önkénteseket, akik hajléktalanellátó intézményben dolgoznak, és kivételes elhivatottsággal segítik ügyfeleiket.

A díj különlegessége, hogy a jelöléseket maguk az otthontalan emberek nyújtják be: azok, akik első kézből tapasztalják meg a segítők munkájának valódi értékét. Az elismerés odaítéléséről egy négytagú testület dönt, amelynek tagja a Felkai család képviselője, az alapítvány egy munkatársa, egy külső szakember, valamint egy otthontalan ember. A díj évente kerül kiosztásra.

Felkai Béla 1993-tól haláláig dolgozott a Menhely Alapítványnál. Sofőrje és szociális munkása volt a „Teajáratnak”, majd a Krízisautónak, és hosszú éveken át volt az utcai szociális munka egyik legmeghatározóbb alakja Budapesten. Szakmai tudása, embersége, állhatatossága és alázata példaként áll mindazok előtt, akik ebben a nehéz, de nélkülözhetetlen munkában vesznek részt. A díj az ő szellemiségét őrzi és viszi tovább.

Mondatok, amelyekért érdemes dolgozni

„Ő az egyetlen szociális munkás, akiben megbízok. Segítőkész, elfogadó, embernek tekint és úgy is bánik velünk, ahogy az emberekkel szokás.”

„Emberi, van szíve, lelke, és megérti, ha másoknak problémája van. Tiszteli a hajléktalanokat, mindig szépen, rendesen beszél velünk. Bármikor lehet hozzáfordulni.”

„Ha megyünk hozzá, meghallgat, segítőkész, odafigyelő, és a lakókat emberszámba veszi.”

Mentünk előtte a bejelentés helyszínére, egy kupac, ennyi látszott csak a fekvő emberből. Béla leguggolt, a férfi felnézett. Bemutatkoztak egymásnak, kezet ráztak. Egy nagy mackó lapátkeze és a félig földön fekvő ember törékeny tenyere, sok nap lenyomatával a körmei alatt, hát ilyen volt a Béla, partnerként kezet rázott, a bizalom megszületett és már robogtunk is az orvos felé. És szívből, hitelesen csinálta. Nem véletlenül hívta sok ügyfél a Krízisautót „Béláéknak.”

Nuszer Mirjam Johanna Felkai Béláról emlékezve