Harmincöt év. Ennyi idő alatt a gyermek felnőtté lesz, háta mögött tudhat rengeteg dolgot már. Az első évek önállótlanságát, igényt a dédelgetésre, a biztatásra.
Később el-elengedi a gyámolító kezet, egyedül akar megküzdeni mindenfélével. Van, ami rögtön sikerül, s van, amihez többszöri nekifutás kell, és megesik, hogy a nagy lendület is kevés. Az elismerések mellé felsorakoznak a kisebb-nagyobb melléfogások, és javára válik, ha mindeközben megtanulja: próbálkozni márpedig muszáj.
Ez az oldal végigkíséri az olvasót a mi analóg fejlődéstörténetünk három és fél évtizedes útján. Látható lesz majd, mint teremtődtek meg a létezésünkhöz nélkülözhetetlen feltételek, köszönhetően alapítóink kitartó bábáskodásának és a bürokrácia legyőzésének, vagy éppen támogató hozzáállásának.
Időrendbe állítottuk a folyamatot, ahogyan egymásra épültek intézményeink és szolgáltatásaink. Megmutatunk sok-sok menhelyes projektet és kezdeményezést.
Közülük szép számmal találhatók ma is meglévők, de akadnak, melyeknek csak rövid pályafutás adatott meg. Ez utóbbiakat vagy eleve nem hosszú távra terveztük vagy menet közben mutatkoztak meg a hibáik. Csiszoltunk rajtuk, ha lehetett, de előfordult, hogy el kellett engednünk egészen. A lényeg azonban, hogy próbálkozunk minduntalan, az ötletek áramoltatása a mozgatórugónk immár harminc éve. Stabil intézményi háttérrel, és többnyire kiégéstől mentes stábbal merjük megtenni, hogy belevágunk merőben új dolgokba, közülük némelyik az ellátórendszer egészét tekintve is nóvumnak számít.
Az évek előrehaladtával már nem kizárólag az alapítvány vezetésének privilégiuma volt az újabb feladatok megfogalmazása, tervek szövése. Nem csupán a Menhely egészét érintő programok indultak útnak, egyre nagyobb teret kaptak az egyéni ötletek és a miniprojektek. Emiatt is válhatott ennyire gazdaggá, színessé az a választék, amit interjúk, szakmai anyagok egy-egy idevágó mondatával illusztrálva tárunk most olvasóink elé.
