Megjelenés: 2026.01.19

LINK

Mit árul el az ellátórendszerről, ha mínusz tízben is több mint ötszázan fagyoskodnak az utcán? – riport a hajléktalanellátásról

Noha sok helyen mínusz tíz fokot is mértek Budapesten az utóbbi időben, a Menhely Alapítvány szerint még ilyenkor is legalább 500 otthontalan marad az utcán a fővárosban és az agglomerációban. Az egyik fagyos éjszakán látogattunk el az alapítvány diszpécserközpontjába és kísértük el krízisautóját: volt, akit talán az utolsó pillanatban tudtak szállóra vinni a szociális munkások, kiderült, mennyire viszonylagosak a hajléktalanszállók férőhelyeiről szóló adatok, és az is, van, aki a fagyott járdán, pokróchalom alatt töltött éjszaka után indul munkába.

A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.
Szinte egyfolytában csörgött a Menhely Alapítvány diszpécserének ügyeleti telefonja az utóbbi hetek fagyos éjszakáin. Nem volt ez másként akkor sem, amikor ellátogattunk a hajléktalanokat segítő szervezet központjába, és elkísértük a krízisautót éjjeli körútjára. A legtöbbször járókelők hívták a diszpécsert és kértek segítséget utcán fagyoskodóknak, de ottjártunk idején még arra is volt példa, hogy egy hajléktalan maga telefonált.

– Szállóra bemenne? – vágott a közepébe a már rutinos diszpécser, mert pontosan tudta, az, aki még ilyenkor is az utcán van, általában „nehéz” eset: vagy nem akar szállón éjszakázni, vagy menne, de már nehéz bejutnia, mert összeférhetetlensége, korábbi balhéja miatt nem látják szívesen.

– Már bemennék… De ki vagyok tiltva Budapestről.

– Szocmunkás bántalmazás?

– Nem, nem, nem.

– Hát?

– A hölgyekkel a kapcsolat.

– A szocmunkás hölgyekkel?

– Igen.

– Akkor mégis csak az. Azért megnézem, mit tudunk intézni magának – válaszolta fáradtan a diszpécser, aki a szociális szférában jellemző alacsony fizetése miatt több főállást is vállal. Majd rövid ügyintézés után már mondta is a betelefonálónak, hol húzhatja meg magát.

Miközben a diszpécser a befutó hívásokat kezelte, útra kész lett az alapítvány krízisautója, amely hajnalig járja a fővárost és az agglomerációt.

A két szociális munkás, Magdaléna és Tibor egyfelől a bejelentések alapján segít, a hívások között pedig felkeresik azokat az embereket, akiket már régóta ismernek, s tudják, valószínűleg nem fognak szállóra menni a leghidegebb időben sem.

Sokan kapualjakban, üres telkeken, parkokban, felüljárók alatti eldugott zugokban húzzák meg magukat, a külvárosokban vagy kieső területeken, kiserdőkben épített kunyhókban próbálnak túlélni. Elsőként egy ilyen helyszínre indultunk: Gyálra, egy olyan férfihoz, akinek a Baptista Szeretetszolgálat újrahasznosított anyagokból épített ugyan egy kis házikót egy erdőben, de ilyen hidegben még az sem egyenlő a biztonsággal. A krízisautósok meleg kávéval közelítettek a kihalt területen a hóval vastagon borított kunyhó felé, amelynek ajtaja le volt lakatolva. De Magdaléna és Tibor nem aggódott a viskó lakójáért, hiszen a helybeliek gondját viselik, ételt visznek neki, még a szelektíven gyűjtött szemetét is elszállítják. A szociális munkások szerint most is egy rendszeres látogatója siethetett a segítségére, minden bizonnyal valaki befogadta a leghidegebb napokra.

Gyál után a budapesti belváros felé indult tovább a krízisautó, elsőként a Fővám tér volt az úti cél egy bejelentés alapján. Hamar megtalálták a férfit, aki azt mondta, lassan már tíz éve él az utcán. Egy-két kivételtől eltekintve télen sem hajlandó szállóra menni.

A férfi egy pólót, két pulóvert és két kabátot viselt, de így is elképzelhetetlennek tűnt, hogy lehet akár csak néhány órát kibírni a szabadban ilyen hidegben.

Állandóan mozogni kell, éjszaka is

– magyarázta a férfi, mi az ő túlélésének a titka, azt mondta, éjszaka nemigen pihen emiatt. Amikor arról kérdeztük, miért nem megy szállóra, azt mondta, azért nem, mert ott „bogaras minden”, és amikor egyszer bement oda, akkor utána az összes ruháját ki kellett dobnia a poloskák miatt. Eleinte lassan, akadozva beszélt, Tibor pokrócot nyújtott felé, úgy kérdezte ismét, mintegy mellékesen, ezúttal nem tenne-e kivételt, bemenne-e mégis a szállásra.

A férfi eleinte elutasította az ajánlatot, de Magdaléna és Tibor tovább ütötte a vasat, megemlítették neki azt is, ezúttal talán jobb helyre mehetne, ahonnan akár egy idősotthonba is bejuthatna. Frigyes erre sem reagált, csak hallgatott vagy másról kezdett beszélni. Aztán hosszú percek múltán, amikor a szociális munkások már indultak vissza a kocsihoz, hirtelen meggondolta magát, utánuk ment, és kérte, vigyék be a szállóra.

A férfit a krízisautó elvitte a neki kijelölt szállóra – a menhelyesek ígéretüknek megfelelően nem tömegszállást, hanem egy jobb minőségű helyet intéztek neki. Ezután Magdaléna és Tibor újabb címeket kapott. A Király utcában egy ház tövében húzta meg magát egy férfi és egy nő. Egy nappal korábban még bementek a szállóra, a következő éjjelre már kint maradtak. A takarót elfogadták, de csak azután borították magukra, hogy beültünk az autóba.

Az újabb telefonhívás nyomán a következő állomás a Szabadság tér melletti kis utca egyik beugrója: legalább három takaró alatt feküdt egy másik férfi is. Udvariasan köszöntötte a szociális munkásokat, majd kérte, hagyják őt békén, aludnia kell, mert reggel dolgozni megy.

Már jóval elmúlt éjfél és talán mínusz tíz fok is, amikor a rendőrségi riasztásra a Helsinki útra vonult ki Magdaléna és Tibor. A hatvanas éveiben járó férfi számtalan pokróccal körülvéve feküdt egy társasház bejáratánál. Kezdetben a kommunikáció is nehéz volt, mert olyan rossz volt a hallása, hogy nem értette a kérdéseket. Amikor azonban Magdaléna papírra írta a kérdést, bemenne-e egy menedékhelyre, a férfi hálásan bólogatni kezdett.

A feladatok mennyiségéről sokat elárul az: a múlt héten csak hétfőn 188 hívás futott be a Menhely Alapítványhoz. 60 esetben kellett intézkedniük, 37 embert helyeztek el, 4 embert nem találtak meg a bejelentés alapján, és 19-en döntöttek úgy, hogy az utcán maradnak éjszakára. Budapesten 35 éjjeli menedékhely és 39 nappali melegedő működik, a fővároson kívül 68 szálló és 83 melegedő áll rendelkezésre. A szállók kihasználtsága országosan és Budapesten is hozzávetőleg 85 százalékosra tehető, ami nagyjából igazodik az előző évi átlagokhoz – mondta Surányi Ákos, a Menhely Alapítvány szolgálatvezetője.

Noha a 85 százalékos kihasználtság azt jelzi, nincs kapacitáshiány, ennél árnyaltabb a kép. Mert valójában, mondta Surányi Ákos, csak mennyiségét tekintve nincs férőhelyhiány, „minőségi hiány” nagyon is van. A szabadon maradó férőhelyek többnyire rossz minőségű tömegszállásokon érhetőek el, ahol 25-30 emberrel kell megosztani a szobát, nem biztosítanak étkezést, reggel el kell hagyni az intézményt, és nem lehet bent hagyni a holmikat – ezekre a helyekre pedig a hajléktalanok jó része nem akar bemenni. Igaz, sokan vannak olyanok is, akik a jobb helyeket is visszautasítanák. Surányi Ákos szerint sokan említik okként például azt, hogy féltik holmijaikat, mert gyakori bent a lopás, de valójában általában másról van szó.

– A szabályok betartása a nehéz, az ügyfelek számára nagyon fontos a szabadság. Egy szállón megmondják, mikor kell lefeküdni, mikor kell elmenni, a legtöbb helyen nem lehet alkoholt fogyasztani – magyarázta a szolgálatvezető, de nem titkolta azt sem, van, hogy a körülmények valóban visszatartóak: – A párokat nem tudjuk együtt elhelyezni, és társállatot sem lehet bevinni. Van, ahol van kennel, de aki folyamatosan a kutyájával él, nem akarja otthagyni egy éjszakára sem.

A szakember szerint az alacsony állami normatíva arra elég, hogy a minimálszolgáltatást biztosítsák, ezért is lehet cél a nagy létszámú szobák kialakítása. Surányi szerint az a legfontosabb kérdés:

Mi veszi rá az embereket, hogy a havas, jeges utcákon töltsék az éjszakát ahelyett, hogy segítséget kérnének? És ez mit árul el az ellátórendszerről?

A Menhely Alapítvány számításai szerint a téli időszakban közel 500 ember marad az utcákon Budapesten, azokkal együtt, akik a lakott területtől messzebb, zöld övezetben valamilyen kunyhóban, lakókocsiban, fűtetlen helyiségben töltik az éjszakát. Noha a Menhelyé az egyik legrégebbi utcai szolgálat, Surányi Ákos kiemelte, több tucat utcai szolgálat és több 0-24-ben működő krízisautó is segíti ilyenkor a bajbajutottakat, együttműködnek a rendőrséggel, a mentőszolgálattal, a közterület-felügyelettel és a polgárőrséggel is. Amikor vörös riasztás van érvényben, a rendőrség is szállít hajléktalan embereket éjszakai menedékhelyekre.